Kilátások

Elköltöztünk. Kifizettük a bérleti díjat, megkaptuk a kulcsokat is. Ez a lakás az óceán partján fekszik, pontosan 20 lépésnyire az óriási sós vízrengetegtől. Így stílusosan az Óceán út lakói lettünk. A portaszolgálatos házban szigorúan ellenőrzik, ki lép be, ezért külön adatlapot töltöttünk ki a recepción, ide érkeznek majd a leveleink, csomagok otthonról, ezen a címen lehet meglátogatni, utolérni engem és őt is. Amikor a tulajjal már mindent átbeszéltünk, és átvettük a lakást, szótlanul néztünk ki az ablakon. A nappaliból a belváros forgalmas utcáit látjuk, az ebből nyíló tágas hálószobából viszont hallani a víz morajlását, az óceán egy darabkáját mutatja az üveg, fekete keretben, mintha valami mozgó festmény volna. Rendelkezésünkre áll egy közös használatú tetőterasz is. Óriási a tér, felettünk csak az ég, a korlátról kipillantva pedig a végtelen víz, őrületes zubogással húzza egyre kijjebb és kijebb a hullámokat a partra, nincsen vége ennek a látképnek, akár jobbra, akár balra pillantottunk, mindenütt a végtelenség. A terasz bal sarkában úszómedence, szépkék nyugodt vize pontosan az ellenétete a másinknak, az igazinak, a természetesenek. Csak egy műanyag napozószék süllyedt bele, a legalján elfeküdve árulkodott a szél erejéről. Nem szóltunk egymáshoz, csak álltunk a korlátra támaszkodva és néztünk kifelé, néha le, alattunk a sétálóutcán emberek jöttek-mentek, utcazenészek húzták alkalmi közönségük kedvenc nótáit, elkötelezett sportszerelmesek kocogtak, mi meg ott fent a világ legtetején. Fogtam a kezét, szorosan fogtam, de nem néztem rá, mert folytak a könnyeim, megállíthatatlanul csorogtak le arcomon, mellkasomon, annyi érzés volt bennem, annyi öröm és hála. Apámra gondoltam, a sok szomorúságra, amit azzal okoztam neki, hogy még nem diplomáztam le, a sok örömre, amit adni tudtam , amivel  ő is megajándékozott engem , anyámra gondoltam, akit régestelen régen tizenhárom éve veszítettem el, annyira vágytam ott arra, hogy megosszam velük mindezt a jót, a szinte befogadhatatlan boldogságot, hogy elnyerjem elismerésüket. Olyan hosszú volt az út Salvadorig, sokkal több a pár hónapos előkészülésnél, vagy a tizenöt órás repülőútnál. Sokáig hittem, hogy nekem csak a rossz jár, hogy nem jöhet semmilyen felemelő, sokáig hittem azt is, hogy feltétel nélkül nem érdemes szeretni sem önmagam sem másokat, hogy az élet gladiátorharc, ahol újra és újra meg kell küzdenem azért a jogért, hogy fennmaradhassak. Ott a teraszon emlékeztem minden arcomra, minden pillanatomra, a kék-zöldre vert kisbarbira, a nyolcévesre aki lakótelepek éjszakai csöndje alatt vitte haza iskolatáskájában anyának a húsz üveg sört, aki másik városba menekült egy nyári forró nappalon, a tizenegyévesre, aki gyógyszereket vett magához, hogy végre vége legyen, a kitaszítottra, a megbélyegzett koravén gyerekemberre, a szexuálisan bántalmazott tizenháromévesre, az elveszettre, aki tudta, mert  mindig mondták neki, hogy ha apa nem lesz egyszer , akkor majd utána  soha senkire nem számíthat .  Ott állt egy huszonhat éves nő egy tiszta férfi oldalán, sikeresen, erősen, és visszanézett egy filmet, amelynek főszereplőjét már mindenki megannyiszor kudarcra ítélte.  Ott állt tárva nyitva hagyott szívével a szinte már giccsesen szép új életében, és tudta, hogy számára is minden lehetséges, hogy nincsenek határok, nincs előre elrendeltetés, a sors sem ír meg semmit sem, csak mi vagyunk meg az akaratunk, a vágyaink és a születésünk jogán birtokolt életerő, amivel bármikor képesek vagyunk változtatni életünk legapróbb részletén is, vagy a legkardinálisabb kérdésékben. Nem tudom,  mit tartogat számomra a jövő, de még milyen jó, hogy nem, mert én magam alakítom, skepaját szájam íze szerint, szabadon és bátran.  kep2

Advertisements

2 thoughts on “Kilátások

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s