Beszélgetések magammal

Félek. Félek a változástól meg az újrakezdéstől, vagy inkább egy hátrahagyott élet folytatásától. Félek -t inteni az éppenhogy csak megszokott titkos világvégi életemnek. Sokszor gondolom,  hogy  úgy tűnhetünk,  ez a távoli ország, s benne én, mint egy üveggömb, amelybe csak egy szép trópusi kókuszfa és a tenger kékje fér. Hiába minden próbálkozásom, nem tudom átadni az otthoniaknak a bahiai lét esszeciáját, az illatokat, a déli virtus hangulatát, nüansznyi, de még a látványos különbségeket sem.  Nem arról van csak szó, hogy az  időzóna és az évszakok váltakozása vagy az emberek bőrszíne más,hanem valami sokkal elemibbről.  A lélekről, a ritmusról. A hétköznapokat meghatározó problémákról, az itt élőket körülölelő áldásokról és átkokról. Ez az én titkos univerzumom, benne új arcokkal, s életekkel,  forró trópusi délutánokkal , a nevem elé biggyesztett szenyórával, vagy donnával. Senhora Léna, Dona Léna lettem. Feleség , családtag, szelídebb és kifinomultabb. Megszerettem a gyümölcsök ízét és formáit, megtanultam másképp észlelni és értelmezni különböző érzéseket, s  látok már színeket,  nem csak feketét és fehéret , hanem megannyi tónust, egész palettát. Micsoda öröm és felébredés , milyen mélyről jövő hála a mellkasom közepén. Néha azt gondolom, hogy ahogy eltűnőben van az elviselhetetlen impulzivitásom, talán én is eltűnőben vagyok vele, s születik helyébe egy más személyiség. Néha nem ismerek magamra az új bőrömben.  Ilyenkor még egy-egy pillanatra megijedek  a tükörben velem farkasszemet néző szenyórától , s újra  felveszem a dráma palástját, hogy megnyugtassam magam , nem vesztem bele az új világba teljesen. És mégis, a haza költözésem okán pont a nosztalgiától félek annyira.  Ahogy majd Dona Léna, ez a szelíd és békés fiatal nő végigsétál  Budapest utcáin, azokon, ahol hosszú évekig  ő volt saját életének első számú tragikája.  Vajon hogy fér meg a jelen a múltban, vajon van-e helyem benne ?  Tudok-e majd fájdalmas visszatekintések nélkül az itt és mostban maradni,  s otthon is szép színeset álmodni,  és színesen élni? Teljesen hátat kell-e fordítani a tegnapnak ahhoz, hogy valami újat építsek, vagy tudok-e a káosz  és az emlékek romjait eltakarítva az maradni akivé itt váltam az én szép Salvadoromban?

19449209_10156910745383644_381155851_o (1)