Elfeledett erőforrás 2.

A bemelegítés után rögtön a tárgyra tértünk. Még mindig bömbölt az afroamerikai popdíva egy örökzöldje, a refrén valahogy úgy hangzott, hogy ma éjjel én leszek álmaid asszonya. Körbenéztem a teremben, hozzám hasonló korú, kávébarna bőrű, finom kis latin amerikai babák kezdték a ritmusra ringatni széles csípőjüket, de a tanár egy pillanatra figyelemre intett mindenkit. Jött a különböző pózok bemutatása, lányok, figyeljetek a tartásra, a kezeitek a derékon pihenjenek, úgy-úgy pontosan. Az elénk kifeszített nagy tükör pedig megmutatta, hogy hogyan áll a nőiesség, de nem csak a sajátunkat láthattuk, hanem egyszerre mindőnként beleértve őt is, Carlost, aki minden műiség és máz nélkül egyszerűen csak önmaga volt, férfi testben csupa nő, csupa finomság és lágyság.
Zavarba ejtőnek tartottam az első percekben a mozgását a minden gátlás nélküli viselkedését, de gyorsan rájöttem, hogy azért, mert azt a nőt láttam benne ami bennem és az összes többi a teremben lévő nőben ott aludt. A dögöt, az engedelmest, a csábítót. Carlos húsz éves, és teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy egy férfi testébe zárt igazi nő.
Nem ismerem pontosan a történetét de azt tudom, hogy sokáig úgy, mint én, tizennégy éve, videoklipekből tanult el mindent. Ma már a táncművészeti egyetem diákja. Míg én testben is nőként nem szorultam arra, hogy mindenáron megéljem a nemiségem, de neki azt gondolom nem volt más vagy jobb választása. Az előítéletekkel és önmagával is megannyi harcot végigjátszva úgy döntött, hogy csinál valami jót abból ami a társadalom megítélése szerint beteg és végtelenül szégyenteljes. Így tanít ma, minket fiatal nőket arra, hogyan merjünk élni azzal a természetes adottságunkkal, amit olyan sokszor altatunk magunkban, ami még mindig megannyiszor összekapcsolódik a könnyelműséggel ne adjisten a kurváskodással. Igen a csábító mozdulatok az érzékiség a túlzások természetes velejárója a nőiségünknek.
Merni nőnek lenni, dögnek lenni, felszabadultnak, gátlások nélkül lenni a táncon keresztül, ebbe a miliőbe csöppentem én minden előjel és tervezés nélkül. Az óra felénél jártunk- arra már elengedtem az azzal kapcsolatos szorongásom is, hogy élő közvetítésben voltunk, és én az első sorban, igyekeztem felvenni ritmust a többiekkel, négy másodpercenként elhibáztam a lépéseket- amikor Carlos felszólított minket: Lányok elő a magassarkúkkal! Ő maga is a lábára húzott egy hófehér, elegáns tűsarkút. Mivel nem erre a típusú élményre számoltam én mezítláb folytattam a koreográfiát, de rajtam kívül mindenki a stílusának és személyiségének megfelelő cipőben ringatta a csípőjét, jobbra balra.
Teljesen szürreálissá vált az óra, a résztvevők, a tükörben én velük, a szürke mackónadrágos, magassarkús húszéves tréner, ördög és pokol, ahogy minden második mondata elé beszúrta a kifejezést,ördög és pokol lányok ne legyetek ennyire szégyenlősek, azért vagytok itt, hogy magatok legyetek gátlások nélkül, én meg azért, hogy segítsek ebben, mind tanulunk egymástól én tőletek ti tőlem, ördög és pokol kezdjük előről onnan, hogy egy két háá….
Ördög és pokol, hát így találtam egy rég elfeledett erőforrásra itt az Atlanti Óceán partján.

rtemagicc_19082016_stiletto3-jpg

(Kép forrása: http://m.correio24horas.com.br/noticias/single/noticia/conheca-o-stiletto-estilo-de-danca-que-faz-sucesso-com-saltos-altissimos-e-coreografias-animadas/?cHash=b0be210e83325223364e31230f0d9a69 )

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s