A szirének éneke

Van egy mítosz. Azokról a bűvös hangú szirénekről szól, akik énekükkel megbabonázták az arra utazó hajósokat, hogy aztán zsákmányul ejtsék és megöljék őket. Csupán Odüsszeusz menekült meg a gyilkos csapdától. Erőnek erejével állt ellen a csábításnak. Az árbóchoz kötöztette magát, hogy semmi esetre se tudjon engedni tengeri nimfák hívásának.
Impulzív vagyok. Szeretem a drámát, hívogatnak az olyan élethelyzetek, és sokszor az olyan típusú emberek is, amelyek rácsengenek a gyöngeségeimre. Például hosszú évekig csak olyan férfiak közeledését tudtam fogadni, akik (kicsiben ugyan de) hordozták a mama-féle terheltséget. Már az első találkozások alkalmával, vagy akár az első percekben eldőlt, hogy engem megmagyarázhatatlan erővel vonz az a férfi, aztán persze később kiderült, hogy valójában csak a minta vonz, amit hoz magával, nevezetesen az agressziót, az elnyomást, az uralkodást, a függőséget. Minden esetben jóképű, karizmatikus férfiak voltak ők, tehát a külcsín tökéletes, a kommunikációjuk kiváló, és igen leszámítva azt a tényt, hogy valamilyen módon kivétel nélkül és kegyetlenül bántottak, csodálatos szerelmei voltak az életemnek.
Hosszú időbe telt, míg megértettem, hogy az ilyen kapcsolódások lassan és biztosan mérgeznek halálra, ahogy nyitogatják fel, és boncolgatják újra és újra a gyermekkoromból hozott mély, lüktető sebeimet. Ők voltak az én szirénjeim. Sokáig a vak sötétben tapogatózva hagytam, hogy sodródjak a kapcsolataimban, aztán mikor végre megértettem az összefüggést a régiek és az újak között még akkor is maradtam, a hívás mindennél erősebb volt, így hát azzal próbálkoztam, hogy megváltoztatom őket, hátha, az én kedvemért majd elmúlik, majd nem mond úgy és olyanokat, majd nem vág a falnak, majd nem dönt a fejem felett, majd tisztelni fog, de hiába volt minden próbálkozásom újra és újra kudarcot vallottam. Nem változtak meg.
Hét hosszú évig másztam ki egyik szirénem karjából a másikba, közben elkezdtem terápiára járni, és ahogy nyílt ki a szemem arra a valóságra, amiben igazából éltem, meghoztam azt a döntést, hogy ilyen férfiakra többé nem tartok igényt. Bármennyire is szépek, vonzóak, bármennyire is ellenállhatatlan az énekük, én erőnek erejével mondok nemet rájuk. A hatodik év végére már az első randevúk első fél órájában meg tudtam állapítani, ha csak a szirének éneke csalogat, és egyre rövidebb idő alatt voltam képes nemet mondani a velük való potenciális afférokra. Nem szűnt meg minden esetben a vonzalom irántuk, hiszen régről ismert, gyermekkorom főszereplőitől tanult mintákkal csalogattak, de a saját magam érdekében erőnek erejével fordultam el és mondtam nemet a kapcsolódásra.
Az életnek persze egészen más területein is megjelennek a széphangú szirének, hogy megkísértsenek egy-egy dal erejéig, és igen, előfordul még, hogy néha elérzékenyülök, elgyengülök egy röpke pillanatra. Nem tudom, hogy valaha elmúlhat-e az erős hívás énekük hallatán.
Még mindig dolgozom azon nap mint nap, hogy rögtön észrevegyem azokat a helyzeteket, ahol az agresszió, a bántalmazás, a kiszolgáltatottság legrejtettebb formái megjelenhetnek, és nemet mondjak minden jellegű mérgező kapcsolódásra. Itt Salvadorban, ahogy egyre több mindent tanulok a szeretésről, ahogy egyre gyakrabban tartom magam meg a jelenben, ritkán és egyre halkabban hallom a szirének énekét.

instagramcapture_ffc6c0f5-a000-4c07-8980-bc958a60c0af

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s