Trauma a szeretetben- szeretet a traumában

Fogantatásunk pillanatától szeretetre vagyunk programozva. Elsősorban a szüleink feltétlen szeretetére, és ezt a magunkkal hozott mély kötődést még a legpokolibb körülmények sem tudják felülírni. Az én szeretetem a mamám és a papám iránt végtelen. Sőt, a családom azon tagjai felé is, akikkel ennek ellenére is úgy döntöttem, hogy megszakítok minden nemű kapcsolatot. Pedig a történetemet ismerve jogosan merülhet fel a kérdés, hogyan tudok ennyit írni róluk, hogyan tudok gyöngédséggel rájuk emlékezni,  hogyan is?
Talán pont azért ilyen mélyek és súlyosak a traumáim, mert a legtöbb engem ért bántás a szeretet nevében történt. A mama a szeretet nevében láncolt magához és kínzott szinte egész gyermekkoromon át, az ő  eltorzult belső magáról és a világról alkotott képében az abúzus meg a ragaszkodás, az érzelmek kifejezése, a védelmezés és a biztonság megteremtése összemosódtak. Ezzel az egyveleggel a tudatában hozott a világra engem, és ennek szellemében próbált önmaga legjavát adva nevelni.
A papa is a szeretet nevében hunyt szemet a mama viselkedése fölött, az iránta érzett mély kötödés, meg az értem való rajongása tartotta abban a hamis meggyőződésben, hogy a dolgok majd úgyis jobbra fordulnak, hogy  bár nem tökéletes a mi hármasunk, de azért még kezelhető és fenntartható öreg éveire. A családom többi tagja pedig a szeretet nevében  mert csak részben beleavatkozni az életünkbe, de végérvényesen sosem. Úgy gondolták, egy gyereknek, akárhogyan is van a szülei mellet a helye, végülis a mama, mikor nem iszik látszólag szépen neveli a kis Lénát, jó nevű iskolába küldi, főz, kiszolgálja a papát és igen,  minden családban vannak problémák. Így hát valahol a szeretet nevében traumatizálódtam újra és újra gyermek éveim során.
Mindenki a maga módján igyekezett jót tenni velem, csak azt nem vették észre, hogy ennek a  sornak a végén ácsorogva valójában nekem már nem jut igazi törődésből. Szeretni azért nem tudok megszűnni őket, mert ők voltak a legelső tanítóim, nem csak járni és beszélni tanultam meg tőlük de az érzelmi mintáikat is átvettem, sőt igyekeztem mindenáron megfelelni nekik, hogy kiérdemeljem az elismerésüket és elfogadásukat. Ilyen ez a szeretetre való éhség, a csillapíthatatlan vágya annak, hogy életünk elsődleges főszereplői számára elfogadhatóvá váljunk és aztán később ez alapján a belső motiváció alapján válasszunk párt, barátokat, munkatársakat magunknak.
Az egész életemet úgy igyekeztem berendezni, hogy az pontosan rácsengjen a szüleimtől tanult szeretet dallamára. Így hát aztán sokáig és sokféleképpen éltem bántalmazó párkapcsolatokban, konfliktusokkal, szorongással, bizonytalansággal átszőtt bizarrabbnál bizarrabb élethelyzetekben egy olyan, szép árnyalatok nélküli világban – az én világomban -, ahol szeretet és a szenvedés, a szeretet és a szenvedtetés, a szeretet és az elhagyatás, a szeretet és agresszió, szeretet és a gyűlölet kéz a kézben járt.
Tizennyolc éves voltam, mikor ezt a sort írtam  a szeretetről: „Ölelj meg és engedj el, ölelj meg és ne hagyj elfutnom, ne is szeress, csak hangtalanul ölj és ölelj.”Nem ismertem, csak az ilyen módját a kapcsolódásnak.

Két napja ültük az első éves házassági évfordulónkat a férjemmel. Hat éve pedig annak, hogy meghoztam egy döntést, és segítséget kértem, hogy megtanuljak nyugalomban, szépen élni, szeretni és szeretve lenni. Mára nyoma sincs annak a nyers, kiszámíthatatlan, szenvedésre mindig kész Lénának, aki azt a fenti egy sort írta. Valahol a traumák, a szüleim emléke és az érzelmi minták gombolyagában már kezdenek látszani tisztán és elválaszthatóan a szálak, a hogyanok, miközben újakat szövök-szépeket, színeseket, szerethetőeket.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s