Léna

Kiutat keresett. Hosszú évek óta. Először csak a mama által okozott borzalmas emlékképektől szeretett volna megszabadulni, vágyott arra, hogy a megszokottá vált rémálmok nélkül tudja álomra hajtani a fejét egy napon, aztán meg, hogy megértse a benne élő szomorúság okát, hiszen olyan sokáig titkolta maga elől is, hogy gyönge. Hite szerint erős, kőszívű leány volt, aki mindenkin könnyedén átgázolt, aki nem ismert lehetetlent. A húszas évei elejére már mindent megélt, amit a szörnyűségekről, a megalázottságról vagy a magányról meg lehetett tapasztalni. Tudta mi a társtalanság, az övé volt a sehová sem tartozás érzése, elsajátította a különböző megküzdési stratégiákat is. Tudta, hogyan kell érdekeket érvényesíteni , hogyan kell manipulálni másokat, hazudni is tudott, mesés módon kreált különböző történeteket békávé ellenőrök büntetésétől menekülve, vagy egyetemi tanároknak, ha elfelejtett látogatni egy- egy órát, de szüksége volt a szemeszter végi jegyre.
Tisztában volt a képességeivel, merte használni intuícióit, és igyekezett a legkevésbé mások kárán használni zsiványságát. Sokszor megriasztotta az a ravaszság, ami hozzá tartozott. Nem bántott ő senkit, nem zsákmányolt ki férfiakat, és a barátság volt számára a legfontosabb és legtisztább szentség, amelyre gondosan vigyázott és amely oly sokszor mentette meg a teljes idegösszeomlástól. Páran voltak csupán, azok akik tanúi voltak életének, egészen fiatal korától kezdve, akik fogták, szorosan fogták a kezét és vigyázóan terelgették az úton.
Nem tudom, hogyan is lehetséges, hogy a gyermekekben annyi bölcsesség legyen, annyi figyelem és alázat, mint amennyi ezekben a fiatalokban volt Léna iránt. Együtt nevelték fel, közös erővel. Tetteik feltétel nélküli szeretettel átitatva, és őszinte odaadással. Léna számára ők voltak az igazi család, az ő otthonaik jelentették az otthon melegét. Igyekezett ellesni szüleiktől a mikénteket, jó ember akart lenni, szépen élni, csakúgy mint a többiek, s idővel rájött, hogy a legtöbb természetes feladattal és szereppel sosem találkozott, így elkezdte másolni a közeli családok mintáit.
Egyik barátnője mamájától elleste, hogyan kell odaadó asszonynak lenni, megint másoktól a hétvégi nagytakarítás fontosságáról, vagy az anyai szeretetről, féltésről, gondoskodásról vett példát, de leginkább az őszinteséget tanulta meg, a tiszta szívűséget, a jóra való hajlamot, és hogy nem csak a mama-papa féle út létezik, hanem vannak más mamák és papák is, akik jól csinálják, szelíden élnek és szeretnek. Igyekezett hazavinni ezeket a mintákat az asszonyi lélek melegétől mentes lakásba, s gyógyírként használni a papa szomorúságára.

Sokáig nem tudott másképp a mamára tekinteni, mint félelmes fenevadként. A gonoszság két lábon járó ügyvivője volt számára, aki őt megszülni aztán elpusztítani és büntetni jött a világra. Annyira szerette az őt. A húsa, a vére volt, az övé teljesen és egészen. Ez a folyamatos küzdelem, amellyel együtt élt sokszor teljesen felőrölte, és kiúttalan, állandó harcokkal teli fenyegető bokros erdőnek látta az életét. Szeretett volna megbocsájtani, de fejében az inkább valamiféle elvként létezett, mintsem megfogható és megélhető cselekedetként.
Gondolatban milliószor kényszerítette magát rá, hogy kimondja, látta maga előtt az anyját és ahogy elhagyta száját a feloldozó bűvszó, máris várta az elmaradt megkönnyebbülést. Álmai miatt rettegett a tudattól, hogy a mama valahol a pokol bűzölgő posványában dagonyázik, miközben keservesen sírva és türelmetlenül várakozik az ő felmentésére.
Egy-egy ilyen éjszaka után mindig feltette magának a kérdést, hogy meddig kell még megpróbálni megmentenie, vajon mindig az ő feladata lesz-e a mama terheit vinni , vajon mindig ő lesz-e a felelős érte, még földi életén túli sorsának alakulásáért is?

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s