Mama 16.

A mama hamarosan kurva lett. Prostituált.  Jánosról hamar kiderült, hogy  egy egyszerű strici, ütötte-verte , újra és újra földre kényszerítette őt, azt a pici törékeny szép asszonyt. Akkor már hónapok óta csak telefonon hallottam időnként síró, segítségért könyörgő hangját. Néha csak azért hívott, hogy rákényszerítsen arra, hogy közösséget vállaljak vele a szenvedéseiben, hogy ne teljesen egyedül kelljen megbírkóznia a magánnyal, saját életével ,hogy érezze a támogatásomat. Ezekben a rövid hívásokban,amikor a kagylót a részegségtől mélyen alvó János arcához tette, hogy jól halljam lélegzését, szuszogását nem volt más, mint az őrület korai, eltagadhatatlan jelei. Minden egyes hívás után láttam magam előtt, ahogy a mamám kinyújta felém a kezét és kérlel, hogy mentsem meg, segítsek, hogy ne hagyjam őt magára a fojtó magányban, a kilátástalan sötét szoba négy fala között, ahol az ajtó kulcsra van zárva. Úgy volt azokban az időkben, mint ahogyan előtte én ővele, becsukva, bántva, kiszolgáltatva egy az állati ösztön szintjén létező embertársának.  Egy napon a börtönviselt, sokat látott, minden hájjal megkent bátyáim hazahozták őt. Nem tudom, hogyan, nem tudom a mikéntjét sem már.  A csodaszép kedvenc fekete kosztüme volt rajta,  pont az, amelyben  két évvel azelőtt értem jött Kőszegre, és fogadalmat tett, hogy sohatöbbé sohatöbbé, hogy ígérem ígérem. Szép szőke haja össze-vissza nyiszálva, az egyik oldalt aránytalanul és csúful vágták le, mindössze pár centiméter maradt a vállig omló gyönyörű hullámos fürtökből. Láttam, ahogy a válltömés környékén egy -egy hajszál megpihen, éreztem, a frissen megszégyenített mamám fürtjeinek illatát, beleszagoltam a levegőbe és néztem őt meredten. A nagyszoba kanapéján ült dacosan és magán kívül, lábai nem egészen érték el a talapzatot, az orra akkorra már felismerhetetlenre zúzta megannyi nyers férfiököl és ő üres, büszke tekintettel hallgatta apám felette elszónokolt végleges ítéletét. Amikor szóra nyílt a szája vettem csak észre, hogy felső gyöngyfehér fogsora hiányzik, eltűnt, nyoma veszett annak is.  Akkor elfordítottam a fejem, gyomrom kifordult, és hányni kényszerültem. Kihányni az életet, megszabadulni tőle, hogy aztán kongó semmisséggel csücsülhessek tovább a kanapéval szembeni nagy szürke kopott fotelben és elfelejtsem őt, a mamát, aki többé már nem létezett. Egy vadidegen szörnyeteget hoztak  elém a helyébe,akinek  sem neve, sem származása sem méltó joga az életre nem volt már.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s