Mama 11.

Első szerelem

Ében fekete bőr, csodálatos férfiillat. Ő volt az exotikum, a rejtelmesség , ő volt az ígéret. Új élet reményével kecsegtette Lénát minden egyes együtt töltött napon. Léna látta magát fiatal feleségként valahol Afrika délkeleti csücskében, szép színes hagyományos népviseltben, látta magát a tűzhely mögött tüsténtkedni ,ilyenkor orrában  érezte a csípős paradicsomos afrikai hús gőzének illatát, hallotta Bob Marley szerelmes dallamait és érezte maga mögött őt, a férfit, az elsőt, aki védelmező szeretettel körülöleli és homlokon csókolja. A mama irigyen és tehetetlenül figyelte kapcsolatuk alakulását.  Önmagának akarta a szerlemet, önmagának követelte őt is, az ébenfeketbőrűt. Gyűlölte, kimondhatatlan, elemi erővel gyűlölte lányát és míg ők egyre erősebben szerették egymást fittyet hányva a társadalom megítélésére vagy a mama hervadó szomorúságára, ő addig lassan készült elhalni, elpusztulni a kudarcba, Léna sikerébe. Hiszen testet öltött élete legnagyobb félelme, legyőzte őt a lánya, ellene fordult és felemészteni készült őt leghűségesebb katonája Lénácska, az ő  előre megálmodott, megfestett, angyal arcú igaz gyöngyszem kislánya.

Eredetileg a mama talált rá az ébenfeketebőrűre, eredetileg köztük alakult szenvedélyes viszony, ők terveztek közös életet, meg vadregényes kenyai utazásokat. Emlékszem, az ébenfeketebőrű megtanította őt otthonából hozott ősi wodoo-gazságokra, ő pedig mindinkább csavarodott belefelé az álmok meg képtelen hazugságok szavannás világába, ahol az Isten titokzatos erejű szerecsen, az ördög meg ősi maszkos halálhírnök, ahol bárki könnyen a befolyása alá vonható egy -egy éjszakai tyúkvér áldozat és néhány elmormolt idegen nyelvű fohász után. Része voltam ennek a révületnek én is. Együtt éltük meg a mamával, a szegény bolond szerelmes szívű asszonnyal. Tizenhárom éves voltam, igen tizenhárom évesen elszerettem a mama életének egyik legfontosabb férfiját, az ébenfeketebőrűt, aki nálam akkor már negyven évvel is idősebb volt. Nem tudom miként történt, de tisztán emlékszem a pillanatra, amikor ő úgy, olyan kiszolgáltatott, remegő vággyal rámpillantott és szájon csókolt. Pedig nem voltam érett kistinédzser, lapos mellkasom, meg a fiúsra vágott frizurám , vézna, harmincnyolc kilós testem volt, gyerek voltam csupán. Rajongtam érte, állandó jelenlétével megmentett a mama szigorától, elrabolta a verésre és különböző büntetésekre szánt idejét én pedig biztonságban voltam, az sem zavart, hogy szivar szagú a ruhám, vagy, hogy ezért a boldogságért cserébe hazudnom kell az iskolában is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s