Mama 10.

A mama látszólag meggyógyult akkor. Főzött, mosott, lefekvés előtt gondosan betakargatott és becsülettel felkészített az iskolakezdésre. Nem tudom mikor vettem észre először a változást. Még mindig minden álomszerűnek hat, néha azt gondolom, talán meg sem történt mindez, talán csak a képzeletem szüleménye, ahogy a mamám is, szegény   kis asszony. Sokat vert, ismét kék-zöld-lila-sárga-barna foltokkal festette tele a testem, ismét kurva voltam és anyaszomorító gonosz lélek, önző  zsiványvérű cigánylány. Szegény mama akkortól már alkohol nélkül is érezte azt az erős szorongást, amely  pillanatról pillanatra egyre közelebb húzta magához, egyre hangosabb lett a pusztításra való  belső hívás , az élet megsemmisítésére való késztetés. Én jelentettem az újat, a tisztát, én voltam az erő, amit szeme sarkából irigyen figyelt,  én voltam a méltóságteljes tartás, amely belőle mindég hiányzott és amely után annyit áhítozott. Ellenségének érzett, veszélyt jelentettem számára, és emlékeztettem őt minden egyes napon, akaratomon kívül emlékeztettem összes hiányára, be nem teljesült vágyaira, gyöngeségére, így hát nem tehetett mást, mint hogy saját képére formáljon, eltorzítsa személyiségem, jó alaposan megrágjon aztán kiköpjön a világ számára, megviselten, hamisan és elhasználtan.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s