Mama 3.

Nevelkedtem.

A mama várandósan szépen élt és viselkedett. Megvált az alkoholtól, gyermekvállalással kapcsolatos könyveket bújt és napról napra figyelte, miként változik teste, miként növekszem benne én, a várva várt kislány, akit hosszú évekkel azelőtt már papírra festett. Néha elővette a festményt, és hosszan merengett fölötte. Copfba kötött hajú négyéves forma voltam álmaiban. Hullámos fürtű, villódzó tekintetű koravén gyermek. Ilyenné is alakított aztán, semmiben sem lettem  más ecsetvonásaitól. Eleven lenyomatává váltam a mama vágyainak- minden tekintetben. Egy panelrengeteg közepén nőttem fel, a nyolcadik emeletről rá lehetett látni a távoli apátság csúcsára, tőlünk jobbra  és balra is négy meg tízemeletes betonházak ágaskodtak az ég felé. Voltak azért nyírfák is az utcában, amiket én különösképpen szerettem és mikor a mama főzött én a konyhaablakhoz kuporodva hallgattam a levelek állhatatos susogását. Főtt a borsóleves, a mama gyúrta a tésztát a pörkölthöz . Az illat bejárta az egész lakást és melegséget, biztonságot adott nekem meg a papának is, aki a nappaliban nézte a vasárnapi déli híradót, vagy hallgatta a nótacsokrot az M1-en.  Mindig az én dolgom volt jelezni számára az ebéd idejét, a nyakán csimpaszkodva hősnőként térítettem el a televíziótól, ő pedig hagyta, bolondoztunk, nótáztunk kacarásztunk, mint a kisgyerekek. Így értünk a már türelmetlen mamához a konyhába. El fog hűlni.

Szép, idilli hónapok voltak ezek mindig.  Hétközben ebéd után a mama Andersen meséket olvasott, aztán a papa elé sétáltunk a munkába és közben önfeledten énekeltük a „sétálni sétálni egy kis dombra lecsücsülni”-it. Az emberek sokszor csodálattal bámultak minket az utcán, a sugárzóan szép fiatal anyukát meg copfba kötött hajú, kékmasnis cserfes kislányát. A mama persze azokban az időkben is szenvedett és küzdött, igyekezett az alkohol utáni csillapíthatatlan vágyát elfojtani. Minden erejével próbált kiteljesedni az anyaságban, megfürdeni a kislánya tisztaságában és abból erőt meríteni, nem emlékezni apja felakasztott testére, anyja fejhasogató visítására, és önnön bűneire, melyeket saját maga számára is megmagyarázhatatlan okokból követett el újra és újra. Hazudott, lopott és manipulált egészen fiatal kora óta. Pedig jómódú, úri családból való volt, külön nevelőnővel és zongoratanárral, ezernyi lehetőséggel  s jókora, szüleitől örökölt summával a takarékban. Nem volt elég. Semmi sem volt elég az öröm megéléséhez. Az ital jelentette az egyetlen kiutat, eltorzította és tompán uralta az életét, megmondta neki mit tegyen. Nem számított az sem, hogy helytelen dolgokra utasította, végre valami hatalmába kerítette, és el nem eresztette, ő pedig boldogan engedelmeskedett ennek a hívásnak.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s