Impressziók

Salvador. A boldogság fővárosa. És még a zenéé, az illatoké, a tisztára mosott autóké, meg az utcákon éktelenkedő szeméthalmazoké is, az ölelés, a simogatás, a közvetlenség fővárosa, ahol minden olyan de olyan intenzív, ahol az emberek lassúak, ráérősen sétálnak a boltba, munkába, sosem láttam még rohanni senkit sem, de ha megszólal a pagode, a szamba vagy a forro, életre kel minden porcikájuk, a lábak ritmikusan tamtamolnak, a csípők szinte követhetlenül tekergőznek, és fent, a test legtetején, mosolyra nyíló csodálatos gyöngysorok tűnnek elő a nagy duzzadt ajkak alól. Szól a zene mindenütt és mindenkor: a buszokon, a szomszédban már hajnali hétórakor, zubog az autókból és a különböző vallást képviselő nyitott misék ajtaján át hallani a halleluját. Átitat, megmosdat a zene, felgyorsítja a szívverést miközben tanít, megtanít rajongani valamiért, gyereknek maradni, önfeledten gátlások nélkül megélni a pillanatot bármikor, ha az szembe jön velünk. Látok táncoló építőipari munkásokat, látom az időseket, betegeket,  az egészséges erős nőket és férfiakat, apró gyermekeket felszabadultan ünnepelni a ritmust és a dallamokat.  Salvador illatos, sosem éreztem még ezt az édeskés esszenciát az orromban, mindent átitat, mindegy, hogy a belváros előkelő negyedeiben sétálok, vagy a favellák között kocsikázunk, jelen van és beterít mindent, az óceán partján finoman vegyül bele a vízpárába,  miközben őrületes hullámokat látok itt, az eső megszínezi a vizet, reggeli sétáim alkalmával figyelem, ahogy egyes partszakaszokon márványszínt kölcsönöz a vízfelületnek a szél meg a zuhé, összekeverik, megforgatják aztán partra hánnyák , szinte szilárd felülete van a hullámoknak, zöldesfehéren érkeznek meg a homokos partra , majd várják, hogy a szél visszahívja őket egy újabb körre. Ez az én Salvadorom, az intenzitásé, a megéléseké, a dolgokba való belelassulásé, a gátlások nélküli öleléseké. Olyan nehéz néha, akkor is, ha mindig  erre vágytam, most jövök csak rá, milyen sokat felejtettem abból ami mindig is akartam lenni. Bahia emlékeztet, megidézi az álmaim, megkísért és ráérősen megkérdezi, hogy akarom-e, biztosan akarom e… 11714354_10154530378288644_1218672104_n 11713676_10154523968898644_1544929088850578383_o 11717303_10154538463108644_488623008_n

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s