Tél

Lassan egy hete, hogy megérkeztem. Sokszor, mikor éjszakánként meg-megébredek különböző idegen hangokra, még Magyarszágon érzem magam, a hetedik kerületi otthonom melegében. Aztán hallom a szomszéd kakasának soha meg nem szűnő kukorékolását, és érzem őt szorosan magam mellett. Itt vagyok, Brazíliában. Megnyugszom, nincsen bennem félelem vagy kétségbeesés, úgy mint régen a balkánon azzal a másikkal, aki elvette a szabadságom, megfosztott önállóságomtól és aranykalitkában tartva dédelgetett, szeretgetett egy általa fényekkel, finom ételekkel meg cigányzenével kiszínezett  csodás világban. Emlékszem, az ottani ébredéseimre, tele kétséggel, gyötrő hiánnyal, ahogy a  hazaakarokmenni érzése egyre erősebben lüktetett halántékomban. Régen volt, az is igaz volt. Itt , a mostban, önmagam összes félelmét megerőszakolva győzelmet arrattam a múlt felett. Lehet más, minden lehet szelídebb és ismétlődhet a múlt úgy is, hogy jóvá írja a régi, fájó emlékeket. Tél van. Monszun-szerű őrületes, soha el nem állni akaró zuhék gyarapítják az óceán vizét, az utcákon térdig áll a víz, de az emberek nem szűnnek meg élni, dolgozni, tenni a  dolgukat. Persze ilyen időben kicsit léhábbak, de ez általában is jellemző a Bahia-i lakosságra. Híresek lassú, ráérős természetükről, és igen, látom, hogy soha nem sietnek, a munkások az utcákon táncolnak, vagy egy-egy talicskában szundítanak, a boltban, méteres sorok várakoznak a kasszánál ráérősen kiszolgáló eladóra, miközben az egész város pulzál a dallamos latin amerikai zenétől, mindenütt dumdumol, a szomszédban, a tengerparton, autókban, a bevásárlóközpontban, olyan ez itt mint a levegő, egyértelmű a  létjogosultsága. Így van ez az illatokkal, a színekkel is, furcsa egyvelege ez a lassú magatartásnak és a forró vérnek.  Tél van, huszonnyolc fok, az emberek kivétel nélkül mind sötét bőrűek, csodálatos színeket látok, a barna milliónyi árnyalatát, néha azt gondolom itt nincsen két egyforma bőrszínű lakos, és itt vagyok én a zölden világító szemeimmel, meg a tejfehér szeplős arcocskámmal, de mégsem érzem magam kívülállónak. Most ide tartozom.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s